Bár párkapcsolatban élek, megértem, hogy nagyon nehéz szituáció, amikor valaki szeret utazni és ehhez nem talál társat. Ennek számos oka lehet. Nincs, aki hasonló anyagi helyzetben lenne , nincs, akinek elegendő szabadsága lenne, nem azonos az érdeklődési kör . Bármi is legyen az, ilyenkor merül fel a kérdés, hogy egyedül, vagy csatlakozzak valamilyen csoporthoz?
Én utaztam már egyedül is, ilyenkor imádtam, hogy nem vagyok senkihez sem kötve, sem időben, sem egyebekben. Korábban, főleg, ha Írországban jártam, képtelen voltam elmenni egy szuvenír bolt előtt anélkül, hogy be ne tértem volna, és mérhető időt és pénzt el nem töltöttem, költöttem volna ott. Mit ne mondjak, megnéztem volna azt az útitársat, aki ezt képes lett volna elviselni. Bevallom, hogy egyetlen dolgot nem sikerült még meglépnem, amikor egyedül utazok, azt, hogy ilyenkor egyedül beüljek egy étterembe, ennek a bevállalása még vár rám.
És utaztam már együtt 5 vadidegen hölggyel. Emlékszem, mielőtt elutaztam volna arra az útra, a barátnőim kérdezték tőlem, hogy "és most kivel mész", és én csak azt tudtam válaszolni, hogy "nem tudom". Látnotok kellett volna a döbbenetet az arcukon. És igen, egy idegen hölggyel osztoztam egy szobán , és 5 másikkal az apartmanon. Különböző helyről és körülmények közül érkeztünk, de nagyon jó volt megismerni más, értékes embereket, akikkel addig az egyetlen közös pont az utazás szeretete volt. Megjegyzem, istenien éreztem magam azon az úton.
A szervezett utakról most ne beszéljünk, nem volt rossz élmény, de nem az én világom.
Ezzel a történettel csak azt szerettem volna mondani, hogy tisztában vagyok vele, hogy mekkora bátorság, sokszor mennyire komfortzónán kívüli, ha az ember belevág, abba, hogy csatlakozik idegen útitársakhoz (direkt írtam ezt, mert nem csak mindig hölgyekről van szó, a tapasztalatom az, hogy az urakat, ha lehet még nehezebb ilyesmire rávenni).
Megértem, hogy hatalmas bizalom szükséges ahhoz, hogy akárcsak pár napra egy ismeretlenre bízzam magam, bízva abban, hogy nem ér bántás, és figyelembe veszik az érzéseimet, az igényeimet. Mégis bátorítanám az érintetteket, hogy próbálják ki! Hol máshol lehetne ezt biztonsággal megtenni, mint egy olyan úton, ahol maximum 8-an veszünk részt, és ez sokszor még kevesebb is lehet.
Nem erősködnék ennyire, ha nem hinném tiszta szívemből, hogy ez jó lesz mindenkinek.
És ne felejtsétek el, lehet, hogy legközelebb már azzal utaztok együtt, akik az előző úton még idegenek voltak számotokra. Vegyél egy mély levegőt, gyere, és vágj bele! Kérdés, hogy az első, a másodikból, vagy a harmadikból sorból szeretnéd élvezni az életet?
